Patrick Leigh Fermor Erdők s vizek közt, Esztergomtól Brassóig gyalogszerrel 1934-ben című útirajzában ír a szolnoki Tiszáról:
"Magáról Szolnokról csak halvány emlékeim maradtak. Arra emlékszem, hogy átbaktattunk a Tisza-hídon, mert feleúton megálltam, és megbámultam a lefelé úszó tutajok sorát a hatalmas, sűrűn álló nyárfák közt, melyek a part mentén olyan magasra nőttek, hogy egy halványan villódzó erdőt képzelt oda az ember. A tutajok eltűntek a híd alatt, majd kibukkantak a másik oldalon, és folyamatosan kisebbedve sodródtak tovább szálfa-terhükkel a Duna felé..."
(A fenti részletet a Forrás című folyóirat A Nagy Magyar Síkság című közleményéből, Vajda Miklós fordításából másoltam ide. Ez a részlet elhangzott 2011. június 27-én a Kossuth Rádió Rádiószínház című adásában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése