Józsa László kunszentmártoni nyugdíjas tanár, helytörténész 1943-ban, 13 éves korában Szolnokon nyaralt rokonainál. Erről naplót vezetett, az megőrizte és közzé is tette. Ebből idézem a Tiszáról írt sorokat:
1943. július 8-án "... kimentem a Tisza-partra. A Tiszán sok hajó és csónak úszik. Van egy jókora strandfürdő. A parton egy óriási daru nyúlik le a vízre. A leúsztatott fát a daru felveszi, a parton a villanyfűrész szétfűrészeli, aztán pedig vonat szállítja el a fát. Hatalmas gőzhajók mentek a Tiszán, köztük a 'Lukács Béla' nevű utasszállító hajó..."
Július 13-án "... átmentem a Tisza-hídon és az ártéren lévő 'százlábú' hídon. Az alatt nincs víz, csak akkor, ha a Tisza kiönt. A híd arra szolgál, hogy a járművek tudjanak közlekedni kiöntés idején is. Túlzás százlábúnak nevezni, mert én megszámoltam: csak huszonhat lába van, tehát még félszáz sincs! ..."
A Lukács Béla gőzhajó később a Csóka, majd a Rákosi Mátyás, végül a Csongrád nevet viselte. Ez utóbbiként látjuk itt a tiszaroffi kikötőben.
A Múzeumi Levelek 75. füzetében (Szerk. T. Bereczki Ibolya és Gulyás Katalin. Szolnok, 1996. I. kötet, p. 281–292.) megjelent írás digitalizált, fotókkal és jegyzetekkel kiegészített változata honlapomon olvasható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése