Szovjet katona a Tisza-parton

Fénykép a skodakuban.ru című honlapról

Egy orosz nyelvű fórumon magát ma ГАЛеон-ként megnevező szovjet katona az 1980-as évek végén a szolnoki Tisza-parton.

Stőgermayer Antal 100 éves szakácskönyve

Stőgermayer Antal tiszaligeti vendéglője, az Arany Lakat – Ragács Gyula felvétele (1900-as évek eleje)

»Az „Arany Lakat” messze földön híres vendéglő volt. El se tudta kerülni, aki a Tiszántúlról jött, de a városból is szívesen átgyalogoltak oda, ahol a Móricz liget hatalmas fái teremtették meg a kerti vendéglő hangulatát. No meg a pompás halételek. Nem hiába volt sokáig bérlője Stögermajer Antal, aki Szolnokon a legismertebb halászbérlő volt. Jutott hát elegendő és friss hal minden mennyiségben, csak le kellett menni a Tisza-partra a „tökös bárkához”, amelyben a halat tartották.«

Kaposvári Gyula: Szolnok képekben. Szolnok, 1984.

Stőgermayer Antal egy 474 receptet tartalmazó szakácskönyvet is kiadott Halak, vadak elkészítése címmel 1912-ben. (A 100 éves szakácskönyv olvasható honlapomon a címre kattintva.)

Gyaloghíd a szolnoki Tiszán (1 – az álmok)

E sorok „körmölőjének” édesanyja már kislány korában, tehát a harmincas évek vége felé is hallott egy szolnoki gyaloghíd tervéről. Szolnok egyik évtizedekkel később elhunyt városi mérnökének íróasztal-fiókjában egy – mára sajnos elkallódott – „kész” tervet találtak családtagjai.

1984-ben megvalósulni látszott a szolnokiak álma. Ekkor ugyanis tervpályázatot írtak ki a megyei könyvtár új épületére, melyet a Galéria és a református templom között kívántak felépíteni. Az egyik, négy szolnoki építész – dr. Drávai Gyuláné, Csala Sándor, Nagy István és Pár Nándor – pályázata egy gyaloghíd tervét is tartalmazta.

Az 1984-es pályamunka - a megyei könyvtár látványterve, előtérben a gyaloghíddal

„... a Tisza-part a város amolyan kulturális központja is, itt található a színház, a Galéria, a szabadtéri színpad és több középiskola. A városközpontot, amely üzleteivel bevásárló centrum is, a Ságvári körút [az egyik fele ma Szapáry utca - K. K.] köti össze a Tisza-parti kulturális központtal. Szerettük volna meghosszabbítani ezt az utat azzal, hogy egy gyaloghidat »képzeltünk« a Tiszára, amely viszont a tiszaligeti szabadidő központokkal, sportlétesítményekkel teremtene kapcsolatot” – nyilatkozta az egyik tervező, Pár Nándor (1947–2011).

A gyaloghíd 1984. évi megálmodói – fotó: Mészáros János, Új Néplap, 2009. szept. 10.

Ez a terv akkor sajnos nem vált valóra. Negyed évszázaddal később azonban ugyanitt letették a „Tiszavirág-híd” alapjait.

Utazás a "Megyer" hajóval

A hajó Délibáb néven az 1960-as években, a szolnoki hajóállomásnál. Gyűjtemény: Incze László.

„Felfelé a Tiszán
A Megyer helyes, kis hajó. A hajó társadalmában olyan, mint a nők világában a tizenhét éves, tisztaarcú, erős süldőlány. A ruhája pafyolatfehér. Teste karcsú. Minden délben ott áll az újonnan épült hajóállomás épülete alatt a sárga vízen és várja a látogatókat.
Fél kettő felé jár az idő. A hőség akkora, hogy majdnem beleszédül mindenki a vízbe. A hajóállomásnál tömegek állnak. Váltják a jegyeket. Aztán siet mindenki a hajóra, hátha ott hűvösebb van. A padlónál hajósok szedik el a jegyet. Mindenki elhelyezkedik. De a forróság itt is olyan, hogy csaknem kábít.
Végigsétálunk a ragyogó tiszta hajón. Elől kis terem, asztalokkal, padokkal, népekkel. A hajótest közepén a gépterem. Jobbról, balról a fedélzet. Hátul ismét terem. A kémény fölött a kormányos tornya, ahonnan a hajót irányítja. Míg nézgelődünk, megtelik a hajó. Aztán kürtszó hasít a csendbe. Dohogni kezdenek a motorok. Hátra farolunk. S egy perc múlva már ott vagyunk a Tisza közepén és haladunk fölfelé a sima, tiszta vízen.
Elmaradnak a strandok bódéi. Elballag mellettünk a város, a híd, a Vártemplom s már a potyastrand közönsége integet ránk. A csónakosok mind búcsút intenek szintén. Az úszók a hajó hullámaira úsznak, hogy egy kicsit hintázzanak. Aztán egyedül marad a nagy víz és a kis hajó, csak a motor duruzsolása zsong bele a nyári délutánba. [...]”

Gyomai György, Szolnok és Vidéke, 1942. aug. 12.
(az írás tovább olvasható honlapomon!)

A hajó Szolnokon, az 1970. évi árvíz idején. Gyűjtemény: IHF.  Szerkesztő: Kádár Zoltán.

A hajót 1934-ben építették a komáromi Skoda Hajógyárban. 1938-ban kapta a Megyer nevet. 1944 őszén elsüllyedt a Tiszán. A következő évben történt kiemelése utáni új neve: Délibáb. Az 1980-as évek elején „végleg” elsüllyedt a kiskörei téli kikötőben. (A „hajóéletrajzi” adatok és a képek forrása: hajoregiszter.hu)

Strandfürdő a Tiszán

Szolnok. Tiszai részlet a Strandfürdővel - képeslap, hodobay.hu

A fenti képeslapon valószínűleg a lenti térkép által is jelzett strandot látjuk.

Szolnok város a "Strandfürdő"-vel 1927-ben

Ott készült ez a két Schilhan János gyűjteményéből származó fénykép, mely a Schilhan-család tagjait ábrázolja 1934-ben. Az úszókosaras fürdőn napozók mögött jól látható a Vártemplom teteje (a felső kép bal felső szélénél), illetve a villanytelep és a kanyarodó folyó.

A Schilhan család Kedves nevű csónakjai

Az első „Kedves” a Balatonon

Schilhan János (1859-1926) vasúti mérnök, feltaláló Balatonföldváron építette „Kedves” nevű villáját és az ugyanezt a nevet viselő csónakot.

Fia, Schilhan János (1900-1954) az 1920-as években jött Szolnokra kultúrmérnöki minőségben. Nem sokkal ezután építette a második „Kedves” nevű csónakot. Bizonyára ő készítette a lenti fényképet, melyen felesége és sógornője látható egy (számunkra) ismeretlen férfival a szolnoki Tisza-parton kikötött ladikban.

A második „Kedves” Szolnokon

A harmadik „Kedves”-t már az ő fia, Schilhan János (1938-2001) építette az 1960-as években Magyar utcai lakásukban.

A harmadik „Kedves” építése

A harmadik „Kedves” a szolnoki Tisza-parton

A harmadik „Kedves” - a kormánynál az építő, az utas a felesége - fodrozza a szolnoki Tiszát

A fenti fényképek birtokosa és titkaik tudója fia,

Schilhan János (1969-).

Tiszavirág

"A' Tisza mentében lakó emberek Tisza virágjának, másképpen Kérésznek, vagy hartsa féregnek nevezik azon állandóúl a' vízben lakó bogárkákat, meljek bizonyos üdő múlva a' Tiszának felső színére feljövén, és ott hirtelen néhány órákig élő lepkékké általváltozván, megdöglenek, és a' Tiszába képzelhetetlen sokasságban lehúllanak.
Ez a' tsudálatos kis állatotska, melly nem tsak megjelenése ideit rendszerént megtartya; hanem sok más állatoknak is eledelűl szolgál, méltó a' szorossabb megvi'sgálásra."

• a). Mutatja már a' víz színére feljött Kérészt, azon borétékjában, mellyben a' viz alatt lakott.
• b). A' Kérészt ábrázolja, már félig meddig téli takarójából kibúva.
• c). Alatt az üres téli bőre láttzik, mellyet a' vízen elhagyott a' lipe, és a' melly sokáig úszkál a' vízen magában.
• d). Az első, vagy téli takarójából már egészszen kijött lepkének a' formája.
• e). Ábrázolja a' Kérészt, mikor másodszor veti le egész testéről a' fejér hártyát.
• f). Mutatja a' második bőrét, vagy üres fejér hártyáját, mellyeket a' lepke a' szárazon hagyott.
• g). Képezi a' Lepkét a' másodszori vetkezés utánn kapott tökélletes formájában, a' melly állapotjában, három, vagy legfeljebb négy órák alatt, párasodik, tojik, vígan repdesve él, és megdögölve a' Tiszába hull.

A fenti idézet Gorove László "Eggy különös tüneménynek, az úgy nevezett Tisza-virágzásának leírása" című, a Tudományos Gyűjtemény által 1819-ben közzétett írásához szolgál bevezetőként. Lenhardt Sámuel rajza és Gorove László magyarázata ugyanebből a publikációból származik. (A címre kattintva az egész tanulmány olvasható honlapomon.)

Kiss Gábor Tiszavirág című verse

A vers forrása: 

Kiss Gábor: Tebenned bíztunk. Versek. Szolnok, 1941.
Fotó: Polónyi István

Az első szolnoki tiszai vasúti vashíd – 1888

Dörre Tivadar rajza

Szolnok város "egyik főnevezetessége a Tiszán 1887–88. években a régi faszerkezetű vasúti híd helyett tizenöt hónap alatt épített vasszerkezetű hídja, mely kettős vágányával hatalmasan elősegíti a vasúti közlekedést. E négyszáz méter hosszú s egy millió forintba került remek alkotmány annyiban is különösen nevezetes, hogy hazánkban ez az első nagyobb szabású vasúti híd, mely tisztán magyar vezetés alatt, hazai vállalkozó munkájával s csupa belföldi anyagból épült."

Hoitsy Pál: Szolnok és vidéke.

Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben.

VII. kötet, Bp. 1891.

Képeslap részlete. (Feladás: 1903.) Fotó: Forgács. Lelőhely: kepeslaptar.vfmk.hu

"A második szolnoki vasúti Tisza-hidat a régi fahídtól távolabb, 16 m-re építették fel. Másfél évig tartó munka után, 1888. október 31-én Baross Gábor miniszter adta át a forgalomnak a Tiszán épített vasszerkezetű kétvágányú vasúti hidat. Az új, korszerű vashidat két medernyílással és öt ártéri nyílással készítették. A meder feletti nyílások mérete 95,5 m, az ártérieké 38,9 m volt, a híd tervezési munkáját Feketeházy János végezte. Az 1887 elején megkezdődött alapozási munkáknál a meder közepén lévő, és a szajoli oldal felőli mederpillér alapozását pneumatikus módszerrel végezték, míg a Szolnok felőli mederpillér alapozását cölöpfalak közt vert, 20 m-es alapcölöpökkel készítették. Az ártéri pilléreket 9 m-re süllyesztett kutakkal, a hídfőket pedig szádfalak közt levert 20 m-es alapcölöpökkel építették meg. Az alapozási és falazási munkákat ugyanaz a Gregersen Guilbrand végezte aki három évtizeddel előtte a faszerkezetű hidat is építette. A pillérek és falazatok építését 1888. június 6-án fejezték be. A vasszerkezetek szerelését 1888. február 21-én kezdte el a MÁV Gépgyára. A szerelési munkák szeptember 8-ig tartottak. A próbaterhelést október 23-án és 24-én végezték el. A híd átadása alkalmából mindkét oldalon emléktáblát helyeztek el..."

Szikszai Mihály: Szolnok vasútjai (1847–1975)
Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár évkönyve 22. Szolnok, 2007.

Tutajok Kárpátaljáról Szolnokra — 1939

Kőrösmező. Tutajosok imája gátvíz érkezésekor. Képeslap. Forrás: profila.hu

"... azt mesélték nekünk a felnőttebbek, hogy a tutajok a máramarosi havasokból indulnak. Ott hatalmas erdők állnak zordon fenségesen, s csakúgy visszhangzik a völgy és a bérc, ha a kemény óriásokat döngeti a favágók fejszéje. De lehullanak ezek a rettenthetetlen kolosszusok, s tutajjá fűzik őket, hogy a zegzugos folyón, kanyarok között, falvak mentén, kies partok között Szolnokra érkezzenek..." (Szolnoki Újság, 1939.)

A trianoni "béke" azonban határt húzott a Tiszán keresztbe, s nem érkeztek a tutajok. Aztán 1939. március 15-én a magyar hadsereg visszafoglalta Kárpátalját.

"Megindultak az első tutajok Szolnok felé." (Az Est, 1939. ápr. 4.)

Tutajokkal szállítják a fát a Tiszán Kárpátaljáról. 

Magyar Világhíradó 1033. 1943. december

A Tisza-parton kóboroltam

Rápolthy Viktor
A Tisza parton

A Tisza parton kóboroltam
Hideg, zimankós téli napon,
A kócos alkony rám sötétlett
S hideg szél vágta a kalapom.
     Fehér hótenger hívó képe
     Egyszerre sötét arcot vágott,
     Én dideregve, fázó testtel
     Kergettem letűnt délibábot.
— Parányzó a táj, csengő-bongó,
Jókedvű nóták kergetőznek,
A végtelenség tükröt tart a
Gulyának és a legelőnek.
     Pacsirták dala s a víz zúgása
     Volt a második apám, anyám,
     Ha kósza kedvvel kóboroltam,
     A végtelen volt az én hazám.
Hullámzó kedvvel itten élek,
Ahonnan fajtám sarja fakadt,
Ahol az ősöm gulyát őrzött
A csillagfényes mennybolt alatt.
     A Tisza parton kóboroltam
     Hideg, zimankós téli napon,
     A kócos alkony rám sötétlett
     S hideg szél vágta a kalapom.
 

(Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1938. jan. 11.)

Fotó: Kósa Károly, 2004.03.16.

Vízkereszt ünnepén — vízszentelés a Tiszán

Fotó: Kósa Károly, 2012.01.05.

Fotó: Kósa Károly, 2012.01.05.

Fénykép a SzolnokTV honlapjáról

Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus megyés püspök Szolnokon megszentelte a Tiszát.

A Vízszentelés a Magyar Katolikus Lexikonban.
A SzolnokTV híre videóval: Vízszentelés a Tiszán.